Ő nem ilyen

Eljött az este. Lementem az esti kocsmába. A törzsközönség hébe-hóba lézengett inkább idegenek mindenhol. A hely exkluzivitása a nők mind bomba nők, a pasik többnyire lepukkantak. Nem is értem. Bárhova megyek, szinte mindig ezt látom. A pulthoz mentem. Egy közepes sörbe burkolództam. Igazán körbe sem néztem, nem akartam senkit. Pár perc múlva a pulttól odébb álltam, engedtem másokat. Ahogy helyezkedtem megláttam a lányt. Óvatosan feléje tendáltam. Úgy tettem mintha a véletlen sodort volna mellé, de nem. A lány a boltból, akinek macskaeledelt segítettem a bevásárlókocsijába. Huszonnégy konzervet talán tíz kilót, ennyit. Megjátszott unottsággal álltam mellette mintha észre sem vettem volna. Puff, ezt is elpancserkedem – gondoltam. Korábban, amikor boltban először megláttam, elsőre nem szép nem csúnya. Mégse, ilyen nincs. Segítettem neki. Olyan lánynak látszott, akinek nem biztos, hogy segítenek. Csak az azonnali hatású szépségeknek segítenek mindig. Ő nem ilyen volt. Valamiért elrejtette a szépségét. Persze a segítségemet ráfoghatom arra, hogy én is macska etető vagyok. Furcsa módon inkább magam miatt, mint a macskákért. Na, jó a macskák miatt is. Kutyákat is etetnék. De azok nem jönnek a házhoz. A környékbéliek féltik a kutyájukat. Még a kerítésen keresztüli kutyasimogatásra is morognak. Nem a kutyák, a gazdák. A környékbeli macskák felfedeztek. Várják, hogy etessem őket. Cserébe néha dörgölőznek, az utcai kapuig vagy még tovább kísérnek. Amikor hazaérek a kapunál várnak. Ez az egész idegen macska etetés valahogy jót tesz nekem. A boltban a macskaeleség polcoknál néha előfordulok. Éppen ott volt a lány is. Nem biztos, hogy segítségre szorult. De mindegy. Először segítettem valakinek macskaeledel ügyben. Az állateledel szagokat utálom. Most más volt. A lány és a parfümje valahogy kirántott az állateledelek közül. Ez megzavart. Legalább annyira, mint a piruló mosoly a segítségemért. Innentől figyeltem. Melyik pénztárhoz áll be. Kicsit vártam. Beálltam egy mellette lévőhöz és néztem. Milyen érdekes kezdtem nagyon vonzónak találni. Volt benne valami macskaszerű is. Előbb fizetett, mint én és eltűnt. Valamiért mélyen az emlékezetembe vésődött. Hetekig nem láttam. És most itt van a kocsmában… – Németh György – RP története (A Nap virágai)

lany a macskaeledellel - nemeth gyorgy rp története

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s