Esterházy Péter: Semmi művészet

Az idő múlásával egyre jobban hiányzik; halálához nem tudok hozzászólni, ebben a rossz tehetetlenségben nincs semmi abból az emelkedettségből, amit ez a szó-talanság fejezne ki, az, hogy ne volnának szavaim, hogy erre nem találtam szavakat – Istenem mi mindenre már! –, mintha egy szavakon túli világba kerültünk volna, fenséges, szótalan bércek közé, pedig semmi bérc, nem, főként semmi túl, éppenhogy innét, ő is innét, én is innét, csak ő meghalt, megfulladt a tüdeje, én meg nem tudok evvel mit kezdeni, és persze kezdeni evvel sosem lehet mit, de ez nem szokott zavarni, most meg zavar. – Esterházy Péter: Semmi művészet

esterházy péter - mondasok.wordpress.com

Valahogy

Valahogy jó lenne pozitív embernek lenni és a gondolkodás módomon változtatni, hogy ne legyek ennyire lehangolt, lehangoló. Jó lenne túl lépni a dolgokon, jó lenne megszabadulni a rossz gondolatoktól. Meg kellene változtatni a világnézetem és mindent, ami most vagyok, a személyiségem nem fejlődhet ilyen irányba tovább. Magamban kell helyre rakni a dolgokat, meg kell változnom! Szeretnék jobb ember lenni, aki a dolgok pozitív oldalát látja meg először, szeretnék helyt állni a munkahelyen, iskolában. Szeretném, ha az emberek látnák, hogy én új erőből neki kezdtem élni az életem és nem dobom el azt újra. Az már szerintem egy jó pont, hogy akarok valamit már csak tennem kell érte és tenni is fogok, teszek azért, hogy jobb legyen az életem és hogy jobb legyen a körülöttem lévőknek. – Szalay Csilla

valahogy - mondasok.wordpress.com

Velem jön a világ

Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen. – Wass Albert

Wass Albert - mondasok.wordpress.com

Akarlak

Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt (…). Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. (…) Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged? – Rainbow Rowell

akarlak - mondasok.wordpress.com

Csillagot szívesen nézel

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz. – Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

Vekerdy Tamás – Legyél, aki vagy!

Nevelni két alapelv alapján lehetséges. Vagy-vagy. Dönteni kell! Az egyik alapelv: legyél, aki vagy! A másik: legyél, akivé én akarlak tenni! De miért? Hát a gyerek valaki? Nem tabula rasa, üres, beírandó lap, amikor megszületik? (És majd azt írok rá, amit akarok…) Persze, hogy nem! Akárhány ember él is a Földön – most már több mint hétmilliárd –, mindnek más az ujjlenyomata, a rendőrség legnagyobb örömére. (Persze lehetnek olyan pici különbségek, amik miatt kínos tévedések jöhetnek létre.) És egészen más persze mindenkinek a DNS-e! Miért gondoljuk, hogy az a valami, ami megszabja, kialakítja az ujjlenyomat vagy a DNS milyenségét – az a legbelső valami –, nem más mindenkiben? A hívő számára ez a transzcendensből a földre leérkező egyéni lélek, az individuum (a tovább nem osztható), a természettudós számára a természeti program… De ez a mi tárgyunk szempontjából mindegy. Minden ember egyetlen a maga nemében, és úgy tűnik, földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát. Így hát a mi nevelői feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki leérkezni, megérkezni, kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint. Számára ez a legfontosabb – és ez a legfontosabb a társadalom számára is. Az individualista demokráciák erősek – bár folyton válságokkal küzdenek, folyton az ütköző érdekek egyeztetésével vannak elfoglalva, és ezért mindig gyengének mutatkoznak kezdetben a kívülről jött támadásokkal szemben. De a XX. század története arra tanít, hogy ezek a gyengének és ingatagnak látszó individualista demokráciák megnyernek minden nagy meleg és hideg világháborút az annyira magabiztos és kezdetben oly nagy eredményeket elérő centralizált diktatúrákkal szemben. Hol van ma már Hitler, hol van Sztálin? (Persze mindig jönnek az új Hitlerek és Sztálinok és államalakulataik.) Legyél, aki vagy! Nem tudom, ki vagy, az individuum rejtélyes. „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény. // De, jaj, nem tudok így maradni, / Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” Adynak ezeket a szavait minden gyerek elmondhatná magáról, ha tudna így fogalmazni. (Ezek a Szeretném, ha szeretnének című kötet mottó versének szavai.)

vekerdy tamas - mondasok