Tanulás

Zsani lassan tanult. De egy idő után megtanulta a finom különbségeket. Milyen az élet szabadon és leláncolva. Hogy a szerelem nem adottság, a csókok nem szerződések és az ajándékok nem ígéretek. És megértette, hogy minden búcsúzásnál tanul valamit. – Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Tanulás - Németh György – RP története

Advertisements

Halvány emlék

Aki budapesti úti céljait rendszerint autóval próbálja elérni, majd egyszer csak az élet metró, villamos, troli vagy autóbuszra tessékeli át, ne búslakodjon, cserébe rengeteg új élménnyel gazdagodhat. A kényelmes, fűtött, kedvenc zenével telített autó sofőrüléséből, gyakran csak az autózás tetemes költségeit kalkuláljuk. A dugóban araszolás örökké felelősségteljes figyelmet igénylő ideges nyugtalanságát, mert ez nem mérhető pénzben, nem számoljuk. De költség ez is, csak majd később fizetjük. A tömegközlekedés gyengeségeit, lepukkantságait ismerem. Mégis ha nem lakunk kirívóan ellátatlan területen és “állami cégautónk” sincs, a tömegközlekedés egy-két próbát megér. Veszíteni nem fogunk, most azt gondolom, null-szaldós üzlet ez. Még kezdő tömegközlekedőként a gondolatok szabad elkalandozásának lehetősége, az emberek, az események, a helyzetek megfigyelése – egyelőre – kárpótol, az autózás nyújtotta kényelemért cserébe. Az autózás szűkebb halmazú, de feszültségekkel dúsítottabb ingervilágát becseréltem a tömegközlekedés várakozós, szemlélődős, együtt zötykölődős feszültségszegényebb hangulatára. És lám, már az első nap a metrón, egy huszonéves mosolytalan nyurga lány ült le velem szemben. Egy kis ideig néztem a magas, vékony lányt, próbáltam megfejteni a mosolytalansága titkát. Az a fajta lány volt, akiről érezni lehet, hogy sokkal több báj, szépség rejtőzik benne, mint amennyit most megmutat. Pár megállóval később felszállt egy címlaplány anyuka füléhez nőtt telefonnal és egy kétéves körüli kisfiúval. A nyurga lány mellé huppantak. Az izgő-mozgó törődést igénylő kisfiú lecsendesítésében, a kifogástalanul kinéző telefonáló anyuka egyszerre csak eredményes lett.  De velük szemben ülve láttam, a lecsendesítés sikere nem az anya érdeme, hanem a kisfiúval intenzív mosoly kapcsolatba kerülő nyurga lányé. Az öt-hat percig tartó kölcsönös érdeklődő kapcsolatban, a kisfiú csendben, nyugalomban maradt, míg a lány mosolyában az érdeklődés, a báj és a szépség fokozatai próbáltak csúcsokat dönteni. Azután egyszer csak az anyuka a kisfiúval felállt és sietve elindultak az ajtó felé. Az anyuka észre sem vette a kisfiú szomorú búcsúját a lánytól. Néhány perc elteltével az új felszállók már csak a mosolytalan „régi” nyurga lányt láthatták. Majd én is kiszálltam a metró kocsiból. „Éreztem, hogy gyönyörű ez a lány” gondoltam az előre megmondók elégedettségével, miközben a mozgólépcsőn állva dacoltam az orkán erejű széllel.  Azután még egy piros malacos magyar népmese halvány emléke is felrémlett bennem. Bár a mese is egy lány káprázatossá válásáról szólt, mégis ez most más, nem mese mindössze a mai valóság egyszerűbb pillanatkép története volt… – Németh György – Egy tanár feljegyzései

Művészet és hatalom

A művészet és a hatalom viszonya különleges. A hatalom csaknem tehetetlen a művészek beleegyezése és helyeslése nélkül. Az emberek bizalma csak akkor föltétlen és odaadó, ha a művészek, a „szellem képviselői” a maguk művészi módján a maguk tekintélyével hitelesítik az éppen aktuális hatalmi rendszert, hogy jó ez a hatalom érdemes és kell érte áldozatot hozni.  Ezért az éppen aktuális hatalom minden formában, csábítások vagy fenyegetések alakjában mindent elkövet, hogy a művészek, a „szellemi emberek” jóváhagyását megkapja. Persze jó tudni, amikor a művész beáll a hatalom zászlaja alá, az emberek szemében többnyire értékét és hitelét veszti.  – Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Művészet és hatalom

Olvass el ezer könyvet

Olvass el ezer könyvet, élj ezer életet. Ahány könyv annyi élet. Sokan úgy gondolják, hogy az olvasás egyfajta menekülés az “igazi” mindennapi világból egy képzeletbeli világba. Ostobaság az olvasást a valós problémák elől a könyvek világába való menekülésnek tekinteni.  A könyvek olvasása egész mást eredményez. Az olvasás, módot ad arra, hogy a belső világunkban szétszórt tapasztalat és ötletdarabok, törött emlékek, összeálljanak számunkra használhatóbb formákká. Végül is, hogy teljesebb emberi lények legyünk. – Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

nemeth gyorgy books

Ősz

Az ősz csodálatos évszak.  Az idő, amikor még utoljára mindent elönt a természet szépsége. Mintha a természet megmentett volna nekünk egy finálét. – Micsoda türelme van az őszi virágoknak. A napok megrövidültek, az ásítozó lustasággal cikázást mímelő rovarok fütyülnek az októberi virágzásra, de a kert még egyszer megmutatja utolsó szépségeit.  – Ma az októberi lágy napfény az egész kertet sütkérezésre ingerlő meleg fénnyel borította be… – Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

kerepes 61 - nemeth gyorgy

Még a versről

A vers gyakran nem az, amit a költő leír, hanem sokkal inkább az, ami a vers olvasásának hatása alatt az olvasóban történik. És semmi sem tudja úgy megmozgatni az emberi indulatokat, mint a vers, meg persze a zene. De a versnél eljön néha a pillanat, amikor a szavakból valóság lesz… – Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

nemeth gyorgy - meg a versrol