Wass Albert – Kérés

Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek… – Wass Albert

Wass Albert - mondasok.wordpress

 

Egyedül sétálok

Az egészet úgy tudnám legjobban leírni, mintha az életem egy hosszú, egyenes utca lenne, amin egyedül sétálok. Néha lassítok, néha sietek, néha tartom a normális tempóm. Sok ismerőssel találkozok út közben, új dolgokat tanulok meg, és hátra hagyom azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem. Elengedek embereket, akik akadályozzák az utamat, még akkor is, ha ez néha fáj. És kapaszkodok azokba, akik segítik. Csakhogy ez az utca nem teljesen egyenes. Időről időre felbukkan egy-egy sötét sikátor, ami mellett rezzenéstelen arccal elsétálok, pedig minden áron oda akarok fordulni. Legalább egy pillanatra, mert minden egyes sikátorban ott van Ő. Utánam szól, néha megfogja a karomat, azonban a szavai lepattannak rólam, és lerázom magamról a kezét. De mindez nem kis önuralmat igényel. Ugyanis semmire sem vágyok jobban, mint arra, hogy odasétáljak Hozzá. Akkor is, ha mélyen legbelül tudom, hogy csak hátráltat az utamban, és újra meg újra össze fogja törni a szívem. – Katona Ferenc

Egyedül sétálok – Katona Ferenc

Az üvegbura

Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé. – Sylvia Plath

Sylvia Plath

Rosszul használtad

A királylányok és a királyfik tervezett elavulási ideje egyre rövidül a technológia fejlődésének és a média hatalmának köszönhetően. Nem javításra tervezik őket ugyanis. Hanem cserére. Mint a mosógépeket. (Vásárláskor ezt érdemes észben tartani.) Természetesen a mesteremberek, a pszichológusok és sokan mások is tudják a trükköt. Lehúznak. Cserélnek látványosan ezt-azt, aztán egy darabig működik a berendezés. Később elromlik megint, megint elszórakoznak vele, sok pénzért cserébe. Természetesen ismét megáll az eszköz. És így tovább. Végül cserét javasolnak. (Egy új berendezés sokszorosát költötted el akkorra már.) És cserélsz. Másik típus. Másik szín. Másik módszer. Hátha. De nem. Ugyanez történik. (Márkától, királylánytól vagy királyfitól függetlenül). Újra. Meg újra. Rosszul használtad, mondják. – Katona Ferenc

Rosszul használtad - Katona Ferenc

Szalay Csilla – Utolsó csók

Kiharcoltam egy utolsó csókot. Haza indultál jobbra, én balra. Hátra néztem meg utoljára, te is rám. És egymást nézve szó szerint kisétáltunk a másik életéből. Szerintem ez korrekt befejezés volt. Az utolsó csók és az utolsó pillantás mindent elárult a kapcsolatunkról. Különleges volt… De azért egy picit hiányzol…

szalay csilla - utolso csok

Pál Edit – Édes a bőröm tőle

Én ezt elszalasztottam, én lemaradtam erről a napfordulóról, elcsúsztam, nem értem utol magam, nem vagyok még a végén, nem vagyok túl ezen, nem tágulhatok a fénnyel, nem kapaszkodhatok még fölfelé, én még süllyedek. Vásárolni indulok ma az autóval, befelé a városba, de alig kanyarodom az utcánkból ki, az arcomba vág a kéken rongyosodó felhők közül a Nap, fellélegzem, elernyedek, tudom, hogy ezt most muszáj, ezt most kell nekem, és a körforgalomban eggyel később húzom csak jobbra a kormányt, kifelé indulok, a szőlőim, a dombjaim közé. Ahogy elhagyom a várost, az út mellé rétek lépnek, föléjük guggol ez a délutáni pára, ősz van megint, október ebben a decemberben, minden csupa rozsda, minden csupa arany, a fák ágai közé fonja az ujját a fény, hátulról világítja meg a még fennmaradt leveleket. A dombok között is ragyog a táj, izzik a nádas, hidegen csillan meg messze a tó, a bőrömbe harapna a selyme, ha belemerülnék. Kanyarodom, a három tükörből háromszor csap az arcomba a Nap, gyönyörű, de én mégis nehéz vagyok, mély, belesüppedek, árkot simítok az útba, mint valami krémbe a gyerekek ujja, még egy kanyar, most vissza, most szemben a fény, forró a szemeim között, és a homlokomon, mint hűtő-hideg vajon a méz, úgy remeg, úgy csorog végig, tapadva, cukrosan, a szomorúság. Belélegzem az illatát. Édes a bőröm tőle.

Pal Edit foto 071

 

Hol kezdjem

Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd. – Nicholas Sparks

hol kezdjem - mondasok.wordpress.com