Kezdetben még szabad a szívünk

Kezdetben még szabad a szívünk – mi sem természetesebb, mint hogy egyik személyt jobban kedveljük a másiknál; de igazán beleszeretni valakibe, minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze. – Jane Austen – Büszkeség és balítélet

kezdetben még szabad a szívünk - mondasok.wordpress.com

Meztelennek érzem magam

Meztelennek érzem magam. Nem tudatosult bennem, hogy páncélként viselem a titkaimat, csak most, hogy lehullottak rólam, és mindenki annak lát, ami valójában vagyok. – Veronica Roth

meztelennek érzem magam - mondasok.wordpress.com

Valahogy

Valahogy jó lenne pozitív embernek lenni és a gondolkodás módomon változtatni, hogy ne legyek ennyire lehangolt, lehangoló. Jó lenne túl lépni a dolgokon, jó lenne megszabadulni a rossz gondolatoktól. Meg kellene változtatni a világnézetem és mindent, ami most vagyok, a személyiségem nem fejlődhet ilyen irányba tovább. Magamban kell helyre rakni a dolgokat, meg kell változnom! Szeretnék jobb ember lenni, aki a dolgok pozitív oldalát látja meg először, szeretnék helyt állni a munkahelyen, iskolában. Szeretném, ha az emberek látnák, hogy én új erőből neki kezdtem élni az életem és nem dobom el azt újra. Az már szerintem egy jó pont, hogy akarok valamit már csak tennem kell érte és tenni is fogok, teszek azért, hogy jobb legyen az életem és hogy jobb legyen a körülöttem lévőknek. – Szalay Csilla

valahogy - mondasok.wordpress.com

Velem jön a világ

Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen. – Wass Albert

Wass Albert - mondasok.wordpress.com

Hol kezdjem

Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd. – Nicholas Sparks

hol kezdjem – mondasok.wordpress.com

Egy idő után

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal… És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó… És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével… És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez… Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér… Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked… – Veronica A. Shoffstall

egy idő után – mondasok.wordpress.com

Egyedül sétálok

Az egészet úgy tudnám legjobban leírni, mintha az életem egy hosszú, egyenes utca lenne, amin egyedül sétálok. Néha lassítok, néha sietek, néha tartom a normális tempóm. Sok ismerőssel találkozok út közben, új dolgokat tanulok meg, és hátra hagyom azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem. Elengedek embereket, akik akadályozzák az utamat, még akkor is, ha ez néha fáj. És kapaszkodok azokba, akik segítik. Csakhogy ez az utca nem teljesen egyenes. Időről időre felbukkan egy-egy sötét sikátor, ami mellett rezzenéstelen arccal elsétálok, pedig minden áron oda akarok fordulni. Legalább egy pillanatra, mert minden egyes sikátorban ott van Ő. Utánam szól, néha megfogja a karomat, azonban a szavai lepattannak rólam, és lerázom magamról a kezét. De mindez nem kis önuralmat igényel. Ugyanis semmire sem vágyok jobban, mint arra, hogy odasétáljak Hozzá. Akkor is, ha mélyen legbelül tudom, hogy csak hátráltat az utamban, és újra meg újra össze fogja törni a szívem. – Katona Ferenc

Egyedül sétálok – Katona Ferenc