Egyedül sétálok

Az egészet úgy tudnám legjobban leírni, mintha az életem egy hosszú, egyenes utca lenne, amin egyedül sétálok. Néha lassítok, néha sietek, néha tartom a normális tempóm. Sok ismerőssel találkozok út közben, új dolgokat tanulok meg, és hátra hagyom azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem. Elengedek embereket, akik akadályozzák az utamat, még akkor is, ha ez néha fáj. És kapaszkodok azokba, akik segítik. Csakhogy ez az utca nem teljesen egyenes. Időről időre felbukkan egy-egy sötét sikátor, ami mellett rezzenéstelen arccal elsétálok, pedig minden áron oda akarok fordulni. Legalább egy pillanatra, mert minden egyes sikátorban ott van Ő. Utánam szól, néha megfogja a karomat, azonban a szavai lepattannak rólam, és lerázom magamról a kezét. De mindez nem kis önuralmat igényel. Ugyanis semmire sem vágyok jobban, mint arra, hogy odasétáljak Hozzá. Akkor is, ha mélyen legbelül tudom, hogy csak hátráltat az utamban, és újra meg újra össze fogja törni a szívem. – Katona Ferenc

Egyedül sétálok – Katona Ferenc

Rosszul használtad

A királylányok és a királyfik tervezett elavulási ideje egyre rövidül a technológia fejlődésének és a média hatalmának köszönhetően. Nem javításra tervezik őket ugyanis. Hanem cserére. Mint a mosógépeket. (Vásárláskor ezt érdemes észben tartani.) Természetesen a mesteremberek, a pszichológusok és sokan mások is tudják a trükköt. Lehúznak. Cserélnek látványosan ezt-azt, aztán egy darabig működik a berendezés. Később elromlik megint, megint elszórakoznak vele, sok pénzért cserébe. Természetesen ismét megáll az eszköz. És így tovább. Végül cserét javasolnak. (Egy új berendezés sokszorosát költötted el akkorra már.) És cserélsz. Másik típus. Másik szín. Másik módszer. Hátha. De nem. Ugyanez történik. (Márkától, királylánytól vagy királyfitól függetlenül). Újra. Meg újra. Rosszul használtad, mondják. – Katona Ferenc

Rosszul használtad - Katona Ferenc