Wass Albert – Kérés

Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek… – Wass Albert

Wass Albert - mondasok.wordpress

 

Valahogy

Valahogy jó lenne pozitív embernek lenni és a gondolkodás módomon változtatni, hogy ne legyek ennyire lehangolt, lehangoló. Jó lenne túl lépni a dolgokon, jó lenne megszabadulni a rossz gondolatoktól. Meg kellene változtatni a világnézetem és mindent, ami most vagyok, a személyiségem nem fejlődhet ilyen irányba tovább. Magamban kell helyre rakni a dolgokat, meg kell változnom! Szeretnék jobb ember lenni, aki a dolgok pozitív oldalát látja meg először, szeretnék helyt állni a munkahelyen, iskolában. Szeretném, ha az emberek látnák, hogy én új erőből neki kezdtem élni az életem és nem dobom el azt újra. Az már szerintem egy jó pont, hogy akarok valamit már csak tennem kell érte és tenni is fogok, teszek azért, hogy jobb legyen az életem és hogy jobb legyen a körülöttem lévőknek. – Szalay Csilla

valahogy - mondasok.wordpress.com

Velem jön a világ

Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen. – Wass Albert

Wass Albert - mondasok.wordpress.com

Egyedül sétálok

Az egészet úgy tudnám legjobban leírni, mintha az életem egy hosszú, egyenes utca lenne, amin egyedül sétálok. Néha lassítok, néha sietek, néha tartom a normális tempóm. Sok ismerőssel találkozok út közben, új dolgokat tanulok meg, és hátra hagyom azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem. Elengedek embereket, akik akadályozzák az utamat, még akkor is, ha ez néha fáj. És kapaszkodok azokba, akik segítik. Csakhogy ez az utca nem teljesen egyenes. Időről időre felbukkan egy-egy sötét sikátor, ami mellett rezzenéstelen arccal elsétálok, pedig minden áron oda akarok fordulni. Legalább egy pillanatra, mert minden egyes sikátorban ott van Ő. Utánam szól, néha megfogja a karomat, azonban a szavai lepattannak rólam, és lerázom magamról a kezét. De mindez nem kis önuralmat igényel. Ugyanis semmire sem vágyok jobban, mint arra, hogy odasétáljak Hozzá. Akkor is, ha mélyen legbelül tudom, hogy csak hátráltat az utamban, és újra meg újra össze fogja törni a szívem. – Katona Ferenc

Egyedül sétálok – Katona Ferenc

Akarlak

Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt (…). Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. (…) Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged? – Rainbow Rowell

akarlak - mondasok.wordpress.com

Az üvegbura

Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé. – Sylvia Plath

Sylvia Plath

Kosztolányi Dezső: Majdnem-mondások

Kapok egy rongyos bankót. Magam elé terítem, kisimogatom, arra gondolva, hogy talán el se fogadják tőlem, aztán megadó mozdulattal összehajtogatom, erszényembe gyűröm, és fölsóhajtok:
– Hej, csak egy zsákkal lenne belőle.
A gyermek beteg, lázas. Csak egy kis meghűlésről lehet szó, semmi egyébről. Tüstént ágyba fektetik, teát itatnak vele, pár pillanat múlva elszenderedik. A család barátja megjegyzi:
– Ki kell aludnia magát.
A képtárban portrét néz valaki, mely egy fiatal lányt ábrázol, s így lelkesedik:
– Mintha élne.
Ha ez a valaki ugyanezt a fiatal lányt a valóságban látja, ekképp ábrándozik:
– Mintha festve volna.
A vonat késik, bejön a fülkébe a kalauz, közli, hogy a késés körülbelül fél óra. Ilyenkor egyik útitársunk, rendesen feleségünk, noha tudja, hogy a vonat még sohase hozott be késést, odaveti:
– Majd behozza.
Minden áldott nap találkozom ezekkel a majdnem-mondásokkal, amelyek nem annyira eredetiek, hogy közmondásokká emelkedjenek, és sokkal eredetieskedőbbek, kérkedőbbek, öntetszelgőbbek, semhogy békésen elvegyüljenek a többi becsületes, szürke kifejezéssel. Valahányszor hallom őket, elfog valami mély-mély szomorúság és valami dühös, viszkető nevetőinger. Uraságoktól levetett ötletek, kilőtt patronok, színpadi játékpénzek, meggyújtott gyufaszálak az útszélen. Kopottak a kopottság minden nemessége nélkül. Senkinek se ártanak, senkinek se használnak. Úgy látszik, mégis szükségünk van rájuk. Csak virágozzanak továbbra is.

Kosztolányi Dezső - Mondások WordPress