Egyedül sétálok

Az egészet úgy tudnám legjobban leírni, mintha az életem egy hosszú, egyenes utca lenne, amin egyedül sétálok. Néha lassítok, néha sietek, néha tartom a normális tempóm. Sok ismerőssel találkozok út közben, új dolgokat tanulok meg, és hátra hagyom azokat a dolgokat, amikre már nincs szükségem. Elengedek embereket, akik akadályozzák az utamat, még akkor is, ha ez néha fáj. És kapaszkodok azokba, akik segítik. Csakhogy ez az utca nem teljesen egyenes. Időről időre felbukkan egy-egy sötét sikátor, ami mellett rezzenéstelen arccal elsétálok, pedig minden áron oda akarok fordulni. Legalább egy pillanatra, mert minden egyes sikátorban ott van Ő. Utánam szól, néha megfogja a karomat, azonban a szavai lepattannak rólam, és lerázom magamról a kezét. De mindez nem kis önuralmat igényel. Ugyanis semmire sem vágyok jobban, mint arra, hogy odasétáljak Hozzá. Akkor is, ha mélyen legbelül tudom, hogy csak hátráltat az utamban, és újra meg újra össze fogja törni a szívem. – Katona Ferenc

Egyedül sétálok – Katona Ferenc

Áfra János: Hallgatás

Egymás eltorzult tükörképei
vagyunk két szembefordított
röntgenképen. Egyik oldalon
nagyobb koponya és kisebb
érzelem. Mégis ugyanúgy
árnyékol egy mellkasunkba
rejtett szivattyú, a szív.
Két átvilágított felsőtest,
körbefuttatva indulatokkal,
aranysárga keretben. Közöttünk
mint könyvgerinc sötétlenek
a lapszéli ívek, közös határaink.
Margóra skiccelve homályos
keleti kalligráfiák, a féltékenység
nyomrendszere. Az akarat
születés előttről örökölt ősképei
halandók szétszakítására.
A szabadság földi hidege engedné,
hogy elengedjelek, de nem bírom
megkülönböztetni már a mellüreg
és a koponya éjszakájának melegét.
Inkább hallgatom, ahogy melleden
át ver a szíved.

Áfra János - mondasok.wordpress

Akarlak

Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt (…). Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. (…) Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged? – Rainbow Rowell

akarlak - mondasok.wordpress.com

Kosztolányi Dezső: Majdnem-mondások

Kapok egy rongyos bankót. Magam elé terítem, kisimogatom, arra gondolva, hogy talán el se fogadják tőlem, aztán megadó mozdulattal összehajtogatom, erszényembe gyűröm, és fölsóhajtok:
– Hej, csak egy zsákkal lenne belőle.
A gyermek beteg, lázas. Csak egy kis meghűlésről lehet szó, semmi egyébről. Tüstént ágyba fektetik, teát itatnak vele, pár pillanat múlva elszenderedik. A család barátja megjegyzi:
– Ki kell aludnia magát.
A képtárban portrét néz valaki, mely egy fiatal lányt ábrázol, s így lelkesedik:
– Mintha élne.
Ha ez a valaki ugyanezt a fiatal lányt a valóságban látja, ekképp ábrándozik:
– Mintha festve volna.
A vonat késik, bejön a fülkébe a kalauz, közli, hogy a késés körülbelül fél óra. Ilyenkor egyik útitársunk, rendesen feleségünk, noha tudja, hogy a vonat még sohase hozott be késést, odaveti:
– Majd behozza.
Minden áldott nap találkozom ezekkel a majdnem-mondásokkal, amelyek nem annyira eredetiek, hogy közmondásokká emelkedjenek, és sokkal eredetieskedőbbek, kérkedőbbek, öntetszelgőbbek, semhogy békésen elvegyüljenek a többi becsületes, szürke kifejezéssel. Valahányszor hallom őket, elfog valami mély-mély szomorúság és valami dühös, viszkető nevetőinger. Uraságoktól levetett ötletek, kilőtt patronok, színpadi játékpénzek, meggyújtott gyufaszálak az útszélen. Kopottak a kopottság minden nemessége nélkül. Senkinek se ártanak, senkinek se használnak. Úgy látszik, mégis szükségünk van rájuk. Csak virágozzanak továbbra is.

Kosztolányi Dezső - Mondások WordPress

Csillagot szívesen nézel

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz. – Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg