Az idő múlásával egyre jobban hiányzik; halálához nem tudok hozzászólni, ebben a rossz tehetetlenségben nincs semmi abból az emelkedettségből, amit ez a szó-talanság fejezne ki, az, hogy ne volnának szavaim, hogy erre nem találtam szavakat – Istenem mi mindenre már! –, mintha egy szavakon túli világba kerültünk volna, fenséges, szótalan bércek közé, pedig semmi bérc, nem, főként semmi túl, éppenhogy innét, ő is innét, én is innét, csak ő meghalt, megfulladt a tüdeje, én meg nem tudok evvel mit kezdeni, és persze kezdeni evvel sosem lehet mit, de ez nem szokott zavarni, most meg zavar. – Esterházy Péter: Semmi művészet
Mondások 